Kedves mindenki!
Ezúttal fordított időrendben mesélek egy kicsit. Az elmúlt kilenc napban beteg voltam. Nagyon. Nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára (talán vagy 10 éve). A doki szerint nem influenza hanem egy másik fertőzés (saját adalék: aminek a tünetei 100%-ban megegyeznek az influenzáéval). Ami nem számít, a lényeg hogy ha fájdalmasan lassan is, de kifelé megyek belőle. Lázam már nemigen van, bár a köhögési rohamok (amiktől egyikünknek se jutott egy jó éjszakai alvás) még kitartanak. A legrosszabb része az egésznek az energia és agyi kapacitás hiánya volt. Ahogy látható, most már legalább írni tudok egy kicsit és aktív is vagyok tovább, mint 20 perc.
A jó a dologban, hogy csak a fantasztikus déli túránk után ütött be, így azt még teljesen ki tudtok élvezni. Alább röviden összefoglalom az állomásokat. Általánosságban értve inkább road trip volt, nem városnézős-túrázós. Az idő zömét a kocsiban töltöttük de így is láttunk legalább egy másféle tájat mely mindkettőnket kicsit a régi otthonunk környékére emlékeztetett.
Az út előtti időszakot négy szóval írhatnám le: munka és mindennapi élet. Nagyjából ezeket csináltuk. Na meg elmentünk egy Amon Amarth koncertre, ami fantasztikus volt… kár, hogy mindketten kicsit túltoltuk. Ha már említettem a mindennapi életet: az még mindig remekül megy itt. A kilátások is kecsegtetőek: Alina rengeteg szarozás után végre megkapta a kanadai vízumát!! Így a karácsonyi vakációnk elintéződött. Toronto, készülj: közvetlenül az ünnepek előtt érkezünk!
Reméljük, veletek is jól mennek a dolgok. Aztán merjetek ám írni, szívesen vesszük!:)
Ezúttal fordított időrendben mesélek egy kicsit. Az elmúlt kilenc napban beteg voltam. Nagyon. Nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára (talán vagy 10 éve). A doki szerint nem influenza hanem egy másik fertőzés (saját adalék: aminek a tünetei 100%-ban megegyeznek az influenzáéval). Ami nem számít, a lényeg hogy ha fájdalmasan lassan is, de kifelé megyek belőle. Lázam már nemigen van, bár a köhögési rohamok (amiktől egyikünknek se jutott egy jó éjszakai alvás) még kitartanak. A legrosszabb része az egésznek az energia és agyi kapacitás hiánya volt. Ahogy látható, most már legalább írni tudok egy kicsit és aktív is vagyok tovább, mint 20 perc.
A jó a dologban, hogy csak a fantasztikus déli túránk után ütött be, így azt még teljesen ki tudtok élvezni. Alább röviden összefoglalom az állomásokat. Általánosságban értve inkább road trip volt, nem városnézős-túrázós. Az idő zömét a kocsiban töltöttük de így is láttunk legalább egy másféle tájat mely mindkettőnket kicsit a régi otthonunk környékére emlékeztetett.
- Kansas City: Korn és Slipknot koncert. Alina eddigi legjobb koncertélménye Amerikában, én még nem döntöttem el de ott van valahol. Két igazán fasza koncert mindennel, ami kell.
- St. Louis: autós városnézés. Kifutottunk a kajából és 2 óráig ingáztunk különböző komplikált belső autópályákon hogy ezt orvosoljuk. Az ok: Hálaadás, ami miatt minden zárva volt. A végén már készek voltunk egy nyitott benzinkútra fanyalodni, amikor váratlanul ránk mosolygott Maggiano’s Little Italy. Csak Hálaadás speciális vacsit szolgáltak fel ami nagyon drága volt viszont nagyon finom és iszonyatosan sok. 12 (!) tálcányi maradékot hoztunk el…
- Nashville: remek város. Itt még egy kis random sétára is volt alkalmunk és röviden fontolgattuk hogy veszünk egy autentikus déli cowboykalapot. Végül elvetettük. A Broadway itt a látványosság ahol van egymás hegyén-hátán egy csomó minőségi bár igencsak minőségi zenével. Itt el is töltöttünk néhány órát, élvezve az enyhe déli éjszakát.
- Mark Twain National Forest: természet. Egy hatalmas erdő (kétszer akkora mint Tolna megye) gyönyörű utakkal és tájjal. Egy hónappal ezelőtt biztos még szebb lehetett de így késő ősszel is nagyon jó érzés volt benne vezetni meg lenni. A szállásunk külön kis extrákkal kecsegtetett mint jakuzzi meg valami leírhatatlan kamu arisztokratikus giccs kombináció, amit így egy éjszakára kifejezetten szórakoztatónak találtunk.
Az út előtti időszakot négy szóval írhatnám le: munka és mindennapi élet. Nagyjából ezeket csináltuk. Na meg elmentünk egy Amon Amarth koncertre, ami fantasztikus volt… kár, hogy mindketten kicsit túltoltuk. Ha már említettem a mindennapi életet: az még mindig remekül megy itt. A kilátások is kecsegtetőek: Alina rengeteg szarozás után végre megkapta a kanadai vízumát!! Így a karácsonyi vakációnk elintéződött. Toronto, készülj: közvetlenül az ünnepek előtt érkezünk!
Reméljük, veletek is jól mennek a dolgok. Aztán merjetek ám írni, szívesen vesszük!:)