Felül a mindennapokon

Kedves mindenki!

Minden bizonnyal ez lesz az utolsó bejegyzésem… persze nem örökre (semmiképp se tennék olyasmit hűséges olvasóimmal...;)), csak egy ideig. Hogy miért? Akkor nem is tartogatom a nagy hírt a végére: hamarosan hazatérek!! Így már csak ezért sem blogolhatok onnan, hiszen itt elvileg a lincolni eseményeket örökítem meg. Ami az otthonlétet illeti, dec. 12-én landolok szeretett székesfővárosunkban, két napon belül pedig útra kelek a boldogság keleti földje irányába… A napirendem már elég zsúfolt, de ismertek, azért mindig próbálok helyet és időt találni a barátoknak, családnak. Szóval keressetek nyugodtan, de ne legyen senki csalódott, ha nem jön össze: nyáron lesz mindenre időm bőven.

Ezzel vissza is térek az itteni dolgokra. Az elmúlt néhány hónapra visszatekintve örömmel mondhatom, hogy a vártnál több módot is találtam az egyedi jellegű kikapcsolódásra. Íme egy (természetesen nem teljes) lista:

Ha időrendi sorrendben akarnék haladni (ami nem feltétlenül célom), akkor mindenképpen a Huskers meccsel kéne kezdenem. Már mielőtt idejöttem megfogalmaztam magamnak célként, hogy eljussak legalább egy meccsre. Nos, ez a cél a vártnál jóval hamarabb és egyszerűbben teljesült, hiszen már az első héten sor került rá:) A csapatnak egy könnyű győzelmet, nekem pedig egy valóban nagy és emlékezetes élményt hozott.

Lincoln nagyszerű városából kétszer sikerült kijutnom. Először Martin (haver a koleszból) jóvoltából, aki elvitt minket szórakozni a kb. 20 km-re levő szülővárosába. Remek kis este volt, élveztük a kisvárosi környezetet annak minden előnyével… A másik alkalom pedig akkor kínálkozott, amikor John (Hibbing, akiről már írtam) meghívta a tanszék vonatkozó részét a túlzás nélkül mesés hétvégi házába, elsősorban a két dán vendégünk szórakoztatása apropóján. Igazán jól éreztük magunkat minden szempontból, az egyik legjobb az volt az egészben, hogy a ház szó szerint kint van a semmi közepén. Így végre volt lehetőségem egy kicsit közelebb kerülni a természethez, látni a csillagokat… hiányzik ez, remélem, a következő félévben több hasonló lehetőségem lesz majd (bár továbbra is tény, hogy autó nélkül eléggé meg van lőve az ember).

Egy kis pozitív helyzetjelentés: úgy néz ki, a térdem végre elindult a gyógyulás felé vezető rögös úton! Egy reggel fel kellett kelnem 5 előtt és ugyancsak 5 mérföldet tekerni, hogy eljussak a kórházba és lőjenek egy MRI-t a térdemről… megvolt az ára is, de a lényeg, hogy az eredmény teljesen pozitív (vagy negatív, nézőponttól függően:))!!! A család (elsősorban anya) közreműködésével kijuttatott csodapirulákra építve 6,5 év után először érzek igazi okot optimizmusra és a sanszot, hogy valóban meggyógyulhatok. Ennek megfelelően újrakezdtem a karatét (persze csak lájtosan), és folytatom a térdbarát sportokat.

Amikor az egyébként meglehetősen zsúfolt időbeosztásom (http://balazsinlincoln.blogspot.com/2012/10/mindennapi-kenyerem.html) lehetővé tette, próbáltam időt szakítani a szórakozásra is. A különlegesebb események között volt három emlékezetes születésnapi parti (sajnos meglehetősen csekély metál-faktorral), egy LGBTQA rendezvény és az indiaiak nagy ünnepe, a Diwali. Az egyetemnek van saját mozija is, ahol láttam az Avatar-t és a Lawless-t, összesen 1 dollárért:) A jövőben tervezem a dolog kiterjesztését (színház is van pl.), de nem volna rossz partnereket találni hozzá. Ezen kívül volt szerencsém belefutni két online partiba, egy nyugis otthon ülősbe Ákival, és egy nagyon szórakoztatóba a többiekkel E.T. lakásán… Amennyire berzenkedem néha az online kommunikációs csatornák (és úgy általában az internet) ellen, azért el kell ismernem, hogy hálás vagyok ezekért a lehetőségekért, és azért, hogy tudtam tartani a kapcsolatot gyakorlatilag minden számomra fontos emberrel.

Volt sok rossz és ugyancsak sok jó percem, de összességében elmondhatom, hogy a szórakozás-faktor meghaladta eredeti várakozásaimat. Ahogy említettem, már van néhány tervem a jövőre is… de mindent a maga idejében.

Addig pedig kellemes telet mindenkinek!

Out of the ordinary...

Dear all,

This will most likely be my last post for a while. Why, you ask? I guess I don’t always have to save the greatest news for last, so I’ll come right out with it: I am going home soon! It was not supposed to happen this way, but due to some exogenous circumstances, it will. I am arriving in Budapest on Dec. 12, and will be off to happiness-land shortly afterwards. My schedule is pretty packed already, but you all know me: there is always room for meeting up with close friends and other cool people;) I guess what I am trying to say is feel free to ask, and please don’t be disappointed if it does not end up happening, there will be plenty of time over the summer.

That being said, let me turn my focus back to my life here. Apart from the regular activities I wrote about in my last post; looking back on the previous few months, I think I can say that I am happy with the other, more irregular ways I have found to relax. Here is a(n obviously incomplete) set of these out-of-the-ordinary events:

If I was going in chronological order (which is not really my intention), I would definitely have to start with the Huskers game. It was one of my original goals to get to see our beloved football team live, and on this front I got extremely lucky since I accomplished this goal in my first week here. It was an easy win for the Huskers, and an utterly unforgettable and totally epic experience for me and the people I shared it with.

I have had 2 unforgettable online parties. One relaxed, music (rock/punk/blues/metal)-oriented one with Ákos, and another completely spontaneous and crazy with some of my best friends at E.T.’s place. As much as I hate online means of communication sometimes, I have to admit that I am pretty glad I had the opportunity to participate in these (details, again, in private…;)), as well as having kept in constant touch with pretty much everybody important (thumbs up to all of you guys too!)

I have managed to get out of Lincoln twice. First to Ashland (courtesy of Martin, my buddy from Husker Hall), which resulted in a very cool bar night with nice people in a small town environment. The second time we went John’s (my graduate advisor, Dr. John Hibbing) absolutely fabulous weekend house to hang out with some fellow department members and two Danish visiting scholars. Apart from the amazing food, and the party we had (both there and downtown afterwards), this was the only time I had the opportunity to truly enjoy silence, the stars and nature. I miss that a lot, so I will try to change that next semester, although it is damn difficult (=impossible) to get anywhere without a car.

A little positive newsflash: it looks like my knee is finally on the road to recovery! One morning I had to get up at 5 and ride 5 miles to get to the hospital where I had my MRI… and pay 500 dollars for it (all hail the mighty U.S. healthcare system), BUT: the results were absolutely positive. With the magic pills I am taking now, courtesy of my family (mom) who found them, I am for the first time in 6,5 years optimistic that I have an actual shot at full recovery. Accordingly, I resumed doing karate and also continued doing some knee-friendly sports, mainly swimming and cycling.

When my otherwise rather busy schedule (see http://balazsinlincoln.blogspot.com/2012/10/everyday-activities.html) allowed it, I also took part in a few events. It included three cool birthday parties, one of which was my own and saw probably the largest turnout ever… even though metal was scarce (shame). In addition, I attended an LGBTQA event, and the Indians’ (the real ones, not natives:)) great feast, Diwali. The University also has its own move theatre, where I saw Avatar and Lawless for a great amount of 1 dollar (combined).

There have been ups and downs (there always are…), but all in all I can say that the fun factor exceeded my original expectations by far. I already have some plans for the future too… but all in due time.

Until then, have a great start of winter!