Őszi napok

Kezdjük a fontosabb, személyes részével a sztorinak. Kényelmesen beilleszkedtünk az új kecóba, ami néhány újabb dekorációs kellékkel is bővült (mint például söramid, ami piramid sörösüvegekből). Tegnap végre megtartottuk a lakásavató bulit is ami jól sikerült, bár én nem tudtam keményen megnyomni a náthám miatt. Az utóbbi két napok kb. elvitte a betegség de remélem holnapra visszanyerem emberi formámat.

A nátha egyébként közvetlenül a második szigorlatom után ütött be (vagy le). Ami a vizsgát illeti, remélem, megvan, de mindenképp nagyon örülök hogy vége van. Két tárgyból kell letenni – ezek az én esetmben amerikai politikatudomány és biopolitika voltak – és egyenként 9 alatt írni legalább 25 oldalt. Elég kemény és megterhelő, de legalább ezek voltak az utolsó vizsgáim, már ha megvannak.

Ezen kívül főleg a tanítás töltötte ki a szakmai mindennapjaimat. Szép kihívás: van kb 100 hallgatóm akiknek én tartom a Biopolitika szemináriumot. Ezúttal nem online hanem a valóságban. Az élmény egyelőre nagyon pozitív, remélem, a hallgatóim is így értékelik.

Ha már pozitív: azért bele tudtunk sűríteni a programba heti egy csalás napot (talán egyszer írok majd a remek új éltemódunkról is, ez annak a része amikor általában burgerezünk, de van hogy palacsinta vagy fagyott joghurt a vége) és egy Offspring koncertet.

A jövő is elég jól mutat: hamarosan megyünk egy republikánus politikai rendezvényre a semmi közepre, aztán jön majd egy Csajkovszkij szimfónia, Five Finger Death Punch koncert Kansasban és végül Amon Amarth itthon. De ami a legfontosabb: folytatjuk az életünket harmóniában és szerelemben.