Helló mindenki!
Itt az ideje egy normálisabb blogbejegyzésnek, az ígérteknek megfelelően röviden és tényszerűen;)
Suli és munka:
Lassan kezd beindulni errefelé az élet normál kerékvágása, ami azt jelenti, hogy egyre több lesz a munkám és kevesebb a szabadidőm... az oktatási rendszer teljesen máshogy működik itt, főleg Ph.D. szinten. A munka két fő részre osztható: tanulás és asszisztenskedés. Az előbbi az én esetemben három tárgyat jelent, de ez ne tévesszen meg senkit: itt egy tárgy az 3 óra iskolai munkát és kb. kétszer annyi otthoni feladatot jelent. Szerencsére a háromból az egyik egy szakmai fejlődés-kurzus, ami valamivel lájtosabb lesz. Reméljük...
A másik felét még pontosan nem tudom, mert holnap lesz az első "rendes" kutatócsoport-gyűlésünk. Hivatalosan heti 15 órát tesz ki és én kutatóast. leszek, tehát egyelőre nem kell tanítanom, "csak" a főnök kutatásait támogatni. Valószínűleg önálló projektjeim is lesznek, ami jó.
Ügyintézés és új élet:
A legtöbb létszükségletem sikerült már biztosítani, bár egy nagyobb bevásárló köröm még lesz a héten. A papírmunkám nagy részét is elintéztem (nem volt sem egyszerű, sem rövid, de a magyar bürokrácián edződött lelkemnek meg se kottyant... pláne, hogy mindenki kedves volt?!). Néhány apróság még visszavan azért itt is, de haladok.
Elvileg ma már lesz végre telefonom is, így már csak egy bringa kell majd, de az nagyon. Az egyetem és a kecó, illetve a belváros busszal könnyen megközelíthető, de ha bárhova máshova akarok menni (pl. ruhákat venni, sport, ilyesmi), azt saját erőből kell megoldani. Ingyen van nekünk a busz, cserébe viszont kevés a járat és nem terítik be a várost. Na jah: itt tényleg majdnem mindenkinek van kocsija. Nekem nincs.
Szabadidő és emberek:
A kollégiumi élet nagyon király eddig: jó a társaság, van néhány különösen jó arc és sokat is szociáliskodunk, főleg esténként a földszinten. Van biliárdasztal, elektronyos zongora, játékok, minden. Tévé is van a nappaliban, de inkább a konyha-étkező környékén szoktunk lógni és beszélgetni. Biliárdra eléggé rágyúrtam, nyerem is a meccseket sorban... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy konzervatív állam, ami azt is jelenti, hogy az alkohol ki van zárva minden egyetemi létesítményből és környékéről, így a koleszból is.
Azért múlt szombaton sikerült elmenni egy jó kis kocsmakört, főleg nemzetközi arcokkal. Szerencsére szociális életben nincs hiány, bár átlagban mindenki elfoglalt (főleg, mivel szinte kizárólag grad. hallgatókkal hozott össze a sors). Átlagban mindenki kedves, jókat lehet beszélgetni random arcokkal, szolgáltatókkal (buszos, boltos).
Az idő meg szerintem teljesen király, bár az amerikai haverok folyamatosan rinyálnak miatta. Úgy látszik, ez is nemzetközi dolog.
Üdv mindenkinek otthon!
Itt az ideje egy normálisabb blogbejegyzésnek, az ígérteknek megfelelően röviden és tényszerűen;)
Suli és munka:
Lassan kezd beindulni errefelé az élet normál kerékvágása, ami azt jelenti, hogy egyre több lesz a munkám és kevesebb a szabadidőm... az oktatási rendszer teljesen máshogy működik itt, főleg Ph.D. szinten. A munka két fő részre osztható: tanulás és asszisztenskedés. Az előbbi az én esetemben három tárgyat jelent, de ez ne tévesszen meg senkit: itt egy tárgy az 3 óra iskolai munkát és kb. kétszer annyi otthoni feladatot jelent. Szerencsére a háromból az egyik egy szakmai fejlődés-kurzus, ami valamivel lájtosabb lesz. Reméljük...
A másik felét még pontosan nem tudom, mert holnap lesz az első "rendes" kutatócsoport-gyűlésünk. Hivatalosan heti 15 órát tesz ki és én kutatóast. leszek, tehát egyelőre nem kell tanítanom, "csak" a főnök kutatásait támogatni. Valószínűleg önálló projektjeim is lesznek, ami jó.
Ügyintézés és új élet:
A legtöbb létszükségletem sikerült már biztosítani, bár egy nagyobb bevásárló köröm még lesz a héten. A papírmunkám nagy részét is elintéztem (nem volt sem egyszerű, sem rövid, de a magyar bürokrácián edződött lelkemnek meg se kottyant... pláne, hogy mindenki kedves volt?!). Néhány apróság még visszavan azért itt is, de haladok.
Elvileg ma már lesz végre telefonom is, így már csak egy bringa kell majd, de az nagyon. Az egyetem és a kecó, illetve a belváros busszal könnyen megközelíthető, de ha bárhova máshova akarok menni (pl. ruhákat venni, sport, ilyesmi), azt saját erőből kell megoldani. Ingyen van nekünk a busz, cserébe viszont kevés a járat és nem terítik be a várost. Na jah: itt tényleg majdnem mindenkinek van kocsija. Nekem nincs.
Szabadidő és emberek:
A kollégiumi élet nagyon király eddig: jó a társaság, van néhány különösen jó arc és sokat is szociáliskodunk, főleg esténként a földszinten. Van biliárdasztal, elektronyos zongora, játékok, minden. Tévé is van a nappaliban, de inkább a konyha-étkező környékén szoktunk lógni és beszélgetni. Biliárdra eléggé rágyúrtam, nyerem is a meccseket sorban... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy konzervatív állam, ami azt is jelenti, hogy az alkohol ki van zárva minden egyetemi létesítményből és környékéről, így a koleszból is.
Azért múlt szombaton sikerült elmenni egy jó kis kocsmakört, főleg nemzetközi arcokkal. Szerencsére szociális életben nincs hiány, bár átlagban mindenki elfoglalt (főleg, mivel szinte kizárólag grad. hallgatókkal hozott össze a sors). Átlagban mindenki kedves, jókat lehet beszélgetni random arcokkal, szolgáltatókkal (buszos, boltos).
Az idő meg szerintem teljesen király, bár az amerikai haverok folyamatosan rinyálnak miatta. Úgy látszik, ez is nemzetközi dolog.
Üdv mindenkinek otthon!
