Kezdjük a fontosabb, személyes részével a sztorinak. Kényelmesen
beilleszkedtünk az új kecóba, ami néhány újabb dekorációs kellékkel is bővült
(mint például söramid, ami piramid sörösüvegekből). Tegnap végre megtartottuk a
lakásavató bulit is ami jól sikerült, bár én nem tudtam keményen megnyomni a
náthám miatt. Az utóbbi két napok kb. elvitte a betegség de remélem holnapra
visszanyerem emberi formámat.
A nátha egyébként közvetlenül a második szigorlatom után ütött be (vagy
le). Ami a vizsgát illeti, remélem, megvan, de mindenképp nagyon örülök hogy
vége van. Két tárgyból kell letenni – ezek az én esetmben amerikai
politikatudomány és biopolitika voltak – és egyenként 9 alatt írni legalább 25
oldalt. Elég kemény és megterhelő, de legalább ezek voltak az utolsó vizsgáim,
már ha megvannak.
Ezen kívül főleg a tanítás töltötte ki a szakmai mindennapjaimat. Szép
kihívás: van kb 100 hallgatóm akiknek én tartom a Biopolitika szemináriumot.
Ezúttal nem online hanem a valóságban. Az élmény egyelőre nagyon pozitív,
remélem, a hallgatóim is így értékelik.
Ha már pozitív: azért bele tudtunk sűríteni a programba heti egy csalás
napot (talán egyszer írok majd a remek új éltemódunkról is, ez annak a része
amikor általában burgerezünk, de van hogy palacsinta vagy fagyott joghurt a
vége) és egy Offspring koncertet.
A jövő is elég jól mutat: hamarosan megyünk egy republikánus politikai
rendezvényre a semmi közepre, aztán jön majd egy Csajkovszkij szimfónia, Five
Finger Death Punch koncert Kansasban és végül Amon Amarth itthon. De ami a
legfontosabb: folytatjuk az életünket harmóniában és szerelemben.