Amikor nem dolgozom - első rész

Kedves mindenki!

Itt a várva várt (...) darab, arról, mivel is töltöm az időmet, amikor épp nem dolgozom. Ami nem esik meg túl gyakran, de még mindig úgy érzem, egyáltalán nincs okom panaszra, hiszen valóban élvezem a feladataimat (már amikor nincs túl sok belőlük).

Az első részben lássuk, mik azok a többé-kevésbé rendszeres dolgok, amik kitöltik az életem! Szóval amikor nem a Ph.D.-val kapcsolatos teendőimet hajtom végre, akkor…

-         … részt veszek a Politikai Ideológia Kutatóműhely munkájában, ami gyűjtőfogalom több, sokrétű tevékenységre. 

-         ...  folytatom a német tanulását. Büszkén mondhatom, hogy folyamatosan fejlődök, bár nem olyan ütemben, ahogy szeretném, elsősorban időhiány miatt. Mindazonáltal remélem, hogy jövő nyárra készen fogok állni a nagy megmérettetésre, azaz a felsőfokú nyelvvizsgára!

-          ... sportolok, átlagosan hetente háromszor. Ekkor elvégzek egy kb. 45-perces intenzív Kyokushin Karate tréninget, az egyetem Rekreációs Központjának a küzdősport termében. A terem igen jól felszerelt: van benne király tatami, boxzsák, és ami a legfontosabb: több nagy tükör. A felfedezés (amit sensei-el való levélváltásom indított el), hogy egyedül is tudom folytatni a karatét, már most érezteti hatalmas jótékony hatását. Az edzést mindig kiegészítem egy cardio-résszel, ami vagy szobabringát, vagy úszást takar.

-         ... használom az igazi bringámat, alapvetően mindenhová azzal megyek: bevásárolni, egyetemre, vagy akár csak kavarni egyet a környéken, amikor szép az idő. 

-         ... tartom a kapcsolatot az otthoniakkal (kedves, család, barátok). Ez több időt igényel, mint a legtöbben hinnék, de tökéletesen megéri. 

-         ... elfoglalom magam a koleszban és lógok az itt lakók közül a jó arcokkal. Tartottunk néhány nagy főzős ebédet/vacsorát, amikor összeálltunk és mindenki készített valami finomat, a közösség nagy örömére. Főzni amúgy is sokat főzök, a hagyományos (és itt is népszerű) magyaros és saját fejlesztésű kajáim mellett sikerült bővíteni is a repertoárt néhány ellesett étellel és fogással. Ezen felül igyekszem kihasználni a biliárdasztalt, és kisebb mértékben a zongoránkat.

-          ... nagyon örülnék, ha több időm jutna írni és gondolkodni. Ennek ellenére összességében elégedett vagyok, főként azért, mert sikerül beszerezni a legtöbb dolgot, ami az „új élet” beindításához szükséges volt: ruhákat, bringát, konyhai cikkeket, egy jó kis asztali lámát… és a Trónok Harcának harmadik kötetét. Hamarosan kapok majd pakkot is (igen, mint Nyilas Misi) otthonról, benne néhány igen hasznos dologgal és egy magyar könyvvel. 

-          ... elmegyek szórakozni az éjszakába, kb. hetente egyszer. A meccsnapok mindig különlegesek, pláne, ha nyer a Huskers. Mindig is nagy sportrajongó voltam, így egyáltalán nem esett nehezemre felfedezni az amerikai foci szépségét. Király ez a sport! Ráadásul a helyiek számára különös kultusza és jelentősége van. Ha a Huskers játszik, minden arról szól, az megy minden tévén, akárhová mész. A meccs pedig különösen könnyű haverkodni, gyakorlatilag bárkivel: ilyenkor még jobban kijön, hogy az amerikaiak mennyire közvetlenek tudnak lenni, jó értelemben.

-         ... néhányszor más irányba is elment az éjszaka az új haverjaimmal…:) Pár epizód nem feltétlenül tartozik a publikum asztalára, ha valakit érdekel, szívesen mesélek privátban. Összességében úgy tűnik, ismét szerencsém van: már most elmondhatom, hogy megismertem jó néhány igazán jó arc embert, akikkel lehet programokat szervezni a szórakozástól a komoly beszélgetésig. Természetesen nem pótolhatják az otthoniakat, de azért jó, hogy vannak. Bízom benne, hogy ez a tendencia a jövőben is folytatódik majd!

A következő bejegyzésemben megosztok majd néhány sztorit és epizódot a kevésbé rendszeres aktivitásaim közül. Addig üdv mindenkinek, élvezzétek, amit épp csináltok, na meg ezt a képet, amit Levinek köszönhetünk (?). Vajon mi lehet a címe?

When I don't work - Part 1

Dear all,

Here comes the long-awaited (…) piece about what I do when I don’t work. Which does not happen very often, but I still don’t think I have any reason to complain, given how much I actually enjoy what I do.

Firstly, let’s have a look at the things I do on a more or less regular basis. So I…

•  …work on articles and issues related to the Political Ideology Lab
• …study German and can proudly say that I am making progress. However, this progress is still very slow, at least definitely not as fast as I would like to be. Still, I hope that by next summer I will be ready to finally take the advanced level exam.
• … resumed doing sports, at least three times a week. These generally entail an intensive 45-minute session of Kyokushin Karate in the Combative Arts Room of UNL’s Recreation Center. The room is well-equipped: there is a nice mat, a punching bag and most importantly, mirrors. The realization (also following an exchange with my sensei back home) that I can actually do karate on my own has already had a huge positive impact on my life’s quality. I usually back it up with a cardio session, meaning either riding stationary bikes or swimming.
• … ride my real bike a lot, basically wherever I go, be it to the grocery store, university, or just in the neighborhood when the weather is nice.
• … talk to my friends, family members and dear girlfriend. This is more time-consuming than one would guess, but is totally worth it. God bless Skype!;) (as long as people use it responsibly)
• … hang out in my resident hall with the cool people that surround me. We have had some major cooking events, when a bunch of us would team up and make 6-7 delicious courses to everyone’s joy. I have also made extensive use of the pool billiard table, and, to a lesser degree, the piano.
• … would really like to have more time for writing and thinking. Nevertheless, I am quite satisfied, especially since I have managed to acquire most of the things I needed for a start of a ‘new life’, such as: bike, kitchenware, clothes, a cool desk lamp … and the third book of A Song of Ice and Fire. I’m also expecting a package with a Hungarian book and some other great stuff in it.
• … go out approximately once a week. Game nights are always crazy, especially when the Huskers win. Always having been a huge sports fan, I have found it easy to develop a close relationship with football. It has a special significance for the people here, which manifests in many various ways, hard to imagine for someone who hasn’t experienced it. When the Huskers play, everyone talks about the game, it is on every TV screen wherever you go.
• … have had some other great nights out with my new friends (some details are not for the general public, particularly those that involved some loss of blood – nothing serious, though - … if you are curious, ask me in private:)). It seems like I got lucky again: I have already had the fortune to meet quite a few very nice and cool people, and had the opportunity to hang out with them. I hope this trend will continue in the future!

In my next post I will elaborate more on the episodic things that I have done to spice up my otherwise not that exciting life. In the meantime, keep it real, enjoy whatever it is that you do… and this picture, courtesy of Levi. Guess what the title is!?