Going visual / Képek

Ismét igazodom a sokak által megfogalmazott kérésekhez (remélem, értékelitek:)), és némi vizuális anyaggal is megtámogatom az élménybeszámolóimat. Az első részben a tágabb környezetem lesz a főszereplő (ezúton is köszönet Juliának, akitől néhány képet engedélyével elmartam... amint látjátok majd, a telefonommal készített képek minősége hagy némi kívánnivalót maga után). Jó nézegetést!

Once again, the Dude (in this case, me) abides... by the repeated requests of his friends to finally upload some pictures of his environment. In the first episode, you will have the unique opportunity to enjoy the visual images of my neighborhood, Lincoln in general and the UNL campus. Special thanks to Julia Dupin for some of the higher quality ones (as you will see, my phone's camera has its certain limitations when it comes to this:))!

Lincoln, ősz / The city and the Fall:
 

The neighborhood/A környezetem:

If you zoom in, you will notice why I like this house... (hints: flag, UNL mailbox...:))/Közelebbről nézve kiderül, miért tetszett különösen ez a ház (tipp: zászló, egyetemes postaláda...)

Hűséges társam/My faithful companion:

 

 

And finally, the campus / És végül az egyetem

Az utolsó pedig Oldfather Hall, aminek az 5. emeletéről vizslatom a kilátást, amikor épp az irodámban vagyok. / And the last one is Oldfather Hall whose 5th floor has a door that says 'Feher, Gonzalez' (if you ask it nicely...).

 

Mindennapi kenyerem

Ahogy ígértem, ebben a bejegyzésben a mindennapi életem menetéről írok. Néhányan jeleztétek felém érdeklődéseteket, aminek szívesen teszek eleget, bár így nyilván nehezebb a modern felgyorsult és pörgő online világ információigényének megfelelő és érdekes bejegyzést összerakni. Mégis megpróbálom, kezdve azzal, amit az időm legnagyobb részét teszi ki: a munkával.

Röviden, nekem semmi panaszkodni tekintettel arra, hogy elöl. Ezt tovább lehet két csoportba oszthatók: osztályok és kutatási asszisztensi. Veszek 3 posztgraduális osztályok, ami azt jelenti, körülbelül 20-25 órát egy héten, attól függően, hogy a jelenlegi munkateher. Ezek nagyon változatos, és én történetesen nagyon élvezni őket, a címek a következők (ha többet szeretne tudni, ha tudod, hogyan és hol, hogy tudassa velem, hogy időközben, csak használja a fantáziáját): kutatási módszerek, összehasonlító Politika Core Szeminárium, és a szakmai fejlődés.

(az előző bekezdést meghagytam google translate-es változatban, már régóta terveztem ezt a poént…ha valami nem világos, szóljatok!;))

A szokásos munkaterhelésem maradék 15-20 óráját a kutatóasszisztensi feladataim teszik ki. Ezek egyszerre hasonlítanak és különböznek markánsan attól, amit otthon a PIK-el kutatás címén végeztem. Az itteni csoport 4-6 Ph.D. hallgatóból áll, akiket két, a saját területén nagy tekintélynek örvendő (és nem mellesleg igen jó arc) professzor vezet, John Hibbing és Kevin Smith. A struktúrát legjobban így egy kétszintes rendszer írja le, ahol John és Kevin koordinálja a projekteket, melyekért a doktoranduszok felelnek. A legtöbb esetben mindenkinek van egy sajátja, amit visz, bár akad néhány átfedés is. Minden szerdán találkozunk és kb. 1 órában megvitatjuk, ki hol tart az aktuális feladataival, így nem nagyon lehet linkeskedni (bár néhány arcnak azért sikerül:)).

Az én feladatom nem kisebb, mint a politikai gondolkodás mögött rejlő, nemzetközi kontextusban is általános dimenziók megállapítása, és a vizsgálatukra egy kérdőív fejlesztése. Elsőre elég nagy a fa, de szerencsére éles a fejszém, mivel a PIK-el csináltunk hasonlót. Az persze 2 hónap alatt még nem derült ki, hogy merre fog dőlni… (lehet, hogy édesapám felé? Aki érti az utalást, annak még egy itallal jövök).

Összességében azt mondhatom, hogy mindkét fent említett tevékenységem nagyon élvezem: végre azt csinálhatom, amit már régóta szerettem volna (és csináltam is), ráadásul még fizetnek is érte! Egyértelmű és jól körülírt céljaim is vannak, valamint a szakmai fejlődésem is nagyban segíti. Szó szerint minden héten tanulok valami újat… ráadásul még élvezem is az egészet. A környezet is inspiráló: intelligens emberek vesznek körül, akiktől lehet sokat tanulni és velük eszmét cserélni, ötleteket nyerni és normál keretek között vitatkozni - ez utóbbi különösen üdvös, mert többekkel (itt elsősorban Ágira és a PIK-re gondolok) együtt nagy bánatunk volt a viták hiánya a magyar felsőoktatásban. Ezen túlmenően a kollégáim között igazán jó fejek is akadnak, akikkel lehet nyomulni az irodán és a géptermen kívül is – de erről majd egy következő bejegyzésben.

A fentieken kívül még van néhány kötelezettségem, ami biztosítja, hogy igazán kevés valóban „szabad” időm van… de továbbra sem panaszkodom, hiszen ezeket is élvezem. Kiemelkedik közülük a PIK-el való folytatólagos együttműködésem, amely remélem, a nem túl távoli jövőben cikkekké érik az eddigi tanácsadáson túl. A másik pedig a német nyelvvel való sokadik csörtém: jobban örülnék, ha több időm lenne erre, de ennek ellenére úgy érzem, van folyamatos fejlődés, csak lassú.

A következő bejegyzésben igyekszem bizonyítani, hogy néha még így is sikerül időt szakítanom arra, hogy szórakoztató dolgokat csináljak… hamarosan;)

Addig is szép hetet mindenkinek!

Everyday activities

As I promised, I will now describe the mundane, everyday activities of my life. Some of you expressed interest, yet I can’t promise to make it utterly exciting, given the topic… so please stop reading unless you really like me;) I also decided to adapt to the acceptable reading load of the modern world and split it in two, and start with the one I do most: work.

In short, I have absolutely nothing to complain about regarding that front. It can be further divided in two categories: classes and my research assistantship. I am taking 3 graduate level classes, which means about 20-25 hours a week, depending on the current workload. They are very diverse and I happen to greatly enjoy them all; the titles are as follows (if you want to know more, you know how and where to let me know, in the meantime, just use your imagination): Research Methods, Comparative Politics Core Seminar, and Professional Development.

The RA assistantship makes up the rest 15-20 hours of my normal weekly workload. It is both similar and different from what I did back home with PIL, under the label ‘research’. The group consists of 4-6 graduate students, led by two renown (and pretty cool) professors, John Hibbing and Kevin Smith. The best way to imagine it is a two-level system where John and Kevin coordinate a number of projects, which different graduate students are responsible for. The general rule of thumb is that everyone has their own, although there are some that overlap. We meet once every Wednesday to discuss everyone’s progress; the meetings are generally very laid back and efficient.

My project involves finding the universal underlying dimensions behind political thinking in an international context… not a small one to start with but I have a great feeling about it already.

All in all, I can say that I really enjoy both my RA stuff and my classes: I can finally do what I have always wanted to and I get paid for it; furthermore I have a clear direction for the future and many possibilities for development. I literally learn several new things every week, things that will greatly aid my career and self-development… plus they are fun!:) The environment is also quite inspiring: I am surrounded by many intelligent people from whom I can learn a lot, bounce ideas and, as I mentioned above, most of them happen to be pretty cool (we hang out sometimes with some of them, but I will leave that for my next post).

In addition to all these, there are a few activities and obligations which make sure that I have very little ‘free’ time… but again, I actually enjoy them so I don’t think I have any reason to whine;) The most important ones are working for PIL, which will hopefully manifest in articles besides the support and counsel I provide them (mainly Nori); and studying German. I wish I had a little more time for the latter, but it is what it is… and I feel like I am still making progress, however slow.

In my next post I will attempt to prove that I sometimes still manage to find the time to do some fun stuff…soon.

Have a great week, everyone!

Betegség után

Itt van már az ideje, hogy újra írjak, hiszen jó pár hét kimaradt. Az ok egyszerű: beteg voltam. Semmi túlságosan komoly, csak egy torok+arcüreg-gyulladás, de 1,5 hétig, tartott és elég rossz volt, pláne, hogy egyedül kellett az egészet végigcsinálnom. A csetek és beszélgetések a barátaimmal, a családdal és a kedvesemmel voltak azok, amik tartották bennem a lelket (kösz, mindenki!).

Körülbelül egy héttel ezelőtt gyógyultam meg és azóta elsősorban a túlélésre koncentráltam. Ebben sokat segített, hogy – Lincolnba érkezésem óta először – kivettem egy teljes nap szabadságot. Feleket már nyomtam előtte, de ismét rá kellett jönnöm, hogy hatalmas különbség van aközött, ha az ember 2 órát vagy 0-t dolgozik egy nap. Legalábbis nekem sokat számít.

Ezzel nagyjából le is írtam, hogy miken ügyködtem az elmúlt hetekben, de azért közben maradt lehetőségem egy kicsit felfedezni a környezetem is. Minden hétvégén megpróbálok eltölteni néhány órát a bringámon cirkálva és olyan helyeket keresve, ahol az emberek gyakorisága a lehető legalacsonyabb, a természeté meg a legmagasabb. Ez nem egyszerű feladat, de azért nem is lehetetlen. Ráadásul a környékünk nagyon takaros, igazi amerikai kertváros képét mutatja, úgyhogy már itt kavarni sem rossz élmény (és végre vettem egy memóriakártyát is, így képek is várhatóak a nem túl távoli jövőben;)).

Összességében azt mondhatom, úgy tűnik, majdnem teljesen kialakult már lincolni életem normál ritmusa: erről, és a dolgos (de mégis érdekes) hétköznapokról írok majd a következő bejegyzésemben. Addig szép hetet mindenkinek!

First (short) real post in Eng.

Following the repeated requests of some friends (thank you guys, it feels great that you also care to know what's going on with me), I will publish most of my posts in English and Hungarian. To keep it interesting for those people that speak both, I will also carefully hide some minor differences;)

So, to business... I do realize that I have been idle for a long time. The reason is simple: I was sidelined with a sickness. Nothing too serious, just a throat+sinus infection, but it lasted for 1,5 weeks and really sucked; especially since I had to go through it alone. The calls and chats with my friends, family and my beloved were the only things that kept my spirits up.

I recovered about a week ago and since then focused on survival and catching up, which actually worked! It also helped that I took a full day off for the first time since I arrived in Lincoln: I did some halves before, but came to realize that there is a HUGE difference between working 2 hours a day and none…

In addition to all these, I started discovering my ‘new’ environment. Every weekend I try to spend a few hours cruising around on my bike and getting to places with a relative low frequency of people… it is, of course, impossible to get anywhere far from Lincoln without a car, but at least I am trying to find some supplementary solutions (I also finally bought a memory card and will upload some pics in the not-too-distant future;))

All in all, I can say that my life in Lincoln seems to have found its normal rhythm and pace, something on which I will elaborate more in my next post. In the meantime, keep rocking, everyone, and don’t forget your Hungarian bastardo!;)