Visszatértem óta

Kedves (magyarul beszélő és értő:)) mindenki!

Már több mint egy hónapja, hogy visszaértem Lincolnba, ezért úgy érzem, ideje, hogy adjak némi életjelt magamról

A téli szünet egyszerűen fogalmazva mesés volt. Sikerült találkoznom szinte minden nekem fontos emberrel, barátokkal, családdal. Különösen felemelő volt, hogy négy nap kivételével végig együtt tölthettem ezt az időt a kedvessel… hozzá tudnék szokni az állapothoz, amikor velem van! Remélem, lesz rá alkalmam a nem olyan távoli jövőben. Összességében fantasztikus volt az a pár hét, még egyszer köszönöm mindenkinek a beszélgetéseket, partikat, támogatást és pozitív energiát.

Nade térjünk vissza a jelenbe. Röviden: nem sok minden változott. Az életem munkával kapcsolatos oldala (ami a legnagyobb részét teszi ki) nagyjából ugyanolyan, mint volt, ami persze azt is jelenti, hogy ugyanolyan remek. Jók az óráim és továbbra is jó arc és okos emberek vesznek körül egy olyan szellemileg inspiráló környezetben, amiről mindig is álmodtam. A projektem és az Ágival közösen íródó cikkünk (cikkeink…) is szépen haladnak.

Néhány kisebb változás azért akad. Az egyik újdonság hogy próbálok nem túl sokat parázni a múlton és a jövőn (radikálisan leapasztottam például a teendő-listámat, mert jobban bízom abban, hogy a fontos dolgokat nem fogom elfelejteni). Egyelőre úgy tűnik, működik a dolog. A másik változás pedig, hogy áttettem a munka nagy részét az irodába és csak nagyon ritkán dolgozok itthonról. Nagy örömmel tapasztalom, hogy sokkal jobban működik ez a rendszer: az állandó itthon ülés elég lélekromboló tud lenni, ahogy azt az előző félév végén tapasztaltam.

Összességében azt mondhatom, hogy viszonylag gyorsan sikerült felvennem a mindennapi élet normál ritmusát. Joggal kérdezhetitek persze, hogy mi van az izgalmasabb dolgokkal, hiszen nem lehet, hogy folyamatosan unatkozzon Lincolnban az ember… A válaszra szorgalmasan ki is térek majd. Természetesen a következő bejegyzésemben;)

Üdvözlet a hóval borított Lincolnból!