Amikor nem dolgozom - első rész

Kedves mindenki!

Itt a várva várt (...) darab, arról, mivel is töltöm az időmet, amikor épp nem dolgozom. Ami nem esik meg túl gyakran, de még mindig úgy érzem, egyáltalán nincs okom panaszra, hiszen valóban élvezem a feladataimat (már amikor nincs túl sok belőlük).

Az első részben lássuk, mik azok a többé-kevésbé rendszeres dolgok, amik kitöltik az életem! Szóval amikor nem a Ph.D.-val kapcsolatos teendőimet hajtom végre, akkor…

-         … részt veszek a Politikai Ideológia Kutatóműhely munkájában, ami gyűjtőfogalom több, sokrétű tevékenységre. 

-         ...  folytatom a német tanulását. Büszkén mondhatom, hogy folyamatosan fejlődök, bár nem olyan ütemben, ahogy szeretném, elsősorban időhiány miatt. Mindazonáltal remélem, hogy jövő nyárra készen fogok állni a nagy megmérettetésre, azaz a felsőfokú nyelvvizsgára!

-          ... sportolok, átlagosan hetente háromszor. Ekkor elvégzek egy kb. 45-perces intenzív Kyokushin Karate tréninget, az egyetem Rekreációs Központjának a küzdősport termében. A terem igen jól felszerelt: van benne király tatami, boxzsák, és ami a legfontosabb: több nagy tükör. A felfedezés (amit sensei-el való levélváltásom indított el), hogy egyedül is tudom folytatni a karatét, már most érezteti hatalmas jótékony hatását. Az edzést mindig kiegészítem egy cardio-résszel, ami vagy szobabringát, vagy úszást takar.

-         ... használom az igazi bringámat, alapvetően mindenhová azzal megyek: bevásárolni, egyetemre, vagy akár csak kavarni egyet a környéken, amikor szép az idő. 

-         ... tartom a kapcsolatot az otthoniakkal (kedves, család, barátok). Ez több időt igényel, mint a legtöbben hinnék, de tökéletesen megéri. 

-         ... elfoglalom magam a koleszban és lógok az itt lakók közül a jó arcokkal. Tartottunk néhány nagy főzős ebédet/vacsorát, amikor összeálltunk és mindenki készített valami finomat, a közösség nagy örömére. Főzni amúgy is sokat főzök, a hagyományos (és itt is népszerű) magyaros és saját fejlesztésű kajáim mellett sikerült bővíteni is a repertoárt néhány ellesett étellel és fogással. Ezen felül igyekszem kihasználni a biliárdasztalt, és kisebb mértékben a zongoránkat.

-          ... nagyon örülnék, ha több időm jutna írni és gondolkodni. Ennek ellenére összességében elégedett vagyok, főként azért, mert sikerül beszerezni a legtöbb dolgot, ami az „új élet” beindításához szükséges volt: ruhákat, bringát, konyhai cikkeket, egy jó kis asztali lámát… és a Trónok Harcának harmadik kötetét. Hamarosan kapok majd pakkot is (igen, mint Nyilas Misi) otthonról, benne néhány igen hasznos dologgal és egy magyar könyvvel. 

-          ... elmegyek szórakozni az éjszakába, kb. hetente egyszer. A meccsnapok mindig különlegesek, pláne, ha nyer a Huskers. Mindig is nagy sportrajongó voltam, így egyáltalán nem esett nehezemre felfedezni az amerikai foci szépségét. Király ez a sport! Ráadásul a helyiek számára különös kultusza és jelentősége van. Ha a Huskers játszik, minden arról szól, az megy minden tévén, akárhová mész. A meccs pedig különösen könnyű haverkodni, gyakorlatilag bárkivel: ilyenkor még jobban kijön, hogy az amerikaiak mennyire közvetlenek tudnak lenni, jó értelemben.

-         ... néhányszor más irányba is elment az éjszaka az új haverjaimmal…:) Pár epizód nem feltétlenül tartozik a publikum asztalára, ha valakit érdekel, szívesen mesélek privátban. Összességében úgy tűnik, ismét szerencsém van: már most elmondhatom, hogy megismertem jó néhány igazán jó arc embert, akikkel lehet programokat szervezni a szórakozástól a komoly beszélgetésig. Természetesen nem pótolhatják az otthoniakat, de azért jó, hogy vannak. Bízom benne, hogy ez a tendencia a jövőben is folytatódik majd!

A következő bejegyzésemben megosztok majd néhány sztorit és epizódot a kevésbé rendszeres aktivitásaim közül. Addig üdv mindenkinek, élvezzétek, amit épp csináltok, na meg ezt a képet, amit Levinek köszönhetünk (?). Vajon mi lehet a címe?