Mindennapi kenyerem

Ahogy ígértem, ebben a bejegyzésben a mindennapi életem menetéről írok. Néhányan jeleztétek felém érdeklődéseteket, aminek szívesen teszek eleget, bár így nyilván nehezebb a modern felgyorsult és pörgő online világ információigényének megfelelő és érdekes bejegyzést összerakni. Mégis megpróbálom, kezdve azzal, amit az időm legnagyobb részét teszi ki: a munkával.

Röviden, nekem semmi panaszkodni tekintettel arra, hogy elöl. Ezt tovább lehet két csoportba oszthatók: osztályok és kutatási asszisztensi. Veszek 3 posztgraduális osztályok, ami azt jelenti, körülbelül 20-25 órát egy héten, attól függően, hogy a jelenlegi munkateher. Ezek nagyon változatos, és én történetesen nagyon élvezni őket, a címek a következők (ha többet szeretne tudni, ha tudod, hogyan és hol, hogy tudassa velem, hogy időközben, csak használja a fantáziáját): kutatási módszerek, összehasonlító Politika Core Szeminárium, és a szakmai fejlődés.

(az előző bekezdést meghagytam google translate-es változatban, már régóta terveztem ezt a poént…ha valami nem világos, szóljatok!;))

A szokásos munkaterhelésem maradék 15-20 óráját a kutatóasszisztensi feladataim teszik ki. Ezek egyszerre hasonlítanak és különböznek markánsan attól, amit otthon a PIK-el kutatás címén végeztem. Az itteni csoport 4-6 Ph.D. hallgatóból áll, akiket két, a saját területén nagy tekintélynek örvendő (és nem mellesleg igen jó arc) professzor vezet, John Hibbing és Kevin Smith. A struktúrát legjobban így egy kétszintes rendszer írja le, ahol John és Kevin koordinálja a projekteket, melyekért a doktoranduszok felelnek. A legtöbb esetben mindenkinek van egy sajátja, amit visz, bár akad néhány átfedés is. Minden szerdán találkozunk és kb. 1 órában megvitatjuk, ki hol tart az aktuális feladataival, így nem nagyon lehet linkeskedni (bár néhány arcnak azért sikerül:)).

Az én feladatom nem kisebb, mint a politikai gondolkodás mögött rejlő, nemzetközi kontextusban is általános dimenziók megállapítása, és a vizsgálatukra egy kérdőív fejlesztése. Elsőre elég nagy a fa, de szerencsére éles a fejszém, mivel a PIK-el csináltunk hasonlót. Az persze 2 hónap alatt még nem derült ki, hogy merre fog dőlni… (lehet, hogy édesapám felé? Aki érti az utalást, annak még egy itallal jövök).

Összességében azt mondhatom, hogy mindkét fent említett tevékenységem nagyon élvezem: végre azt csinálhatom, amit már régóta szerettem volna (és csináltam is), ráadásul még fizetnek is érte! Egyértelmű és jól körülírt céljaim is vannak, valamint a szakmai fejlődésem is nagyban segíti. Szó szerint minden héten tanulok valami újat… ráadásul még élvezem is az egészet. A környezet is inspiráló: intelligens emberek vesznek körül, akiktől lehet sokat tanulni és velük eszmét cserélni, ötleteket nyerni és normál keretek között vitatkozni - ez utóbbi különösen üdvös, mert többekkel (itt elsősorban Ágira és a PIK-re gondolok) együtt nagy bánatunk volt a viták hiánya a magyar felsőoktatásban. Ezen túlmenően a kollégáim között igazán jó fejek is akadnak, akikkel lehet nyomulni az irodán és a géptermen kívül is – de erről majd egy következő bejegyzésben.

A fentieken kívül még van néhány kötelezettségem, ami biztosítja, hogy igazán kevés valóban „szabad” időm van… de továbbra sem panaszkodom, hiszen ezeket is élvezem. Kiemelkedik közülük a PIK-el való folytatólagos együttműködésem, amely remélem, a nem túl távoli jövőben cikkekké érik az eddigi tanácsadáson túl. A másik pedig a német nyelvvel való sokadik csörtém: jobban örülnék, ha több időm lenne erre, de ennek ellenére úgy érzem, van folyamatos fejlődés, csak lassú.

A következő bejegyzésben igyekszem bizonyítani, hogy néha még így is sikerül időt szakítanom arra, hogy szórakoztató dolgokat csináljak… hamarosan;)

Addig is szép hetet mindenkinek!