98%-ban a munkáról (na jó, nem is...)

Már a múltkor elhatároztam és ezennel tartom magam ahhoz, hogy ezúttal többet írok a munkával kapcsolatos elfoglaltságaimról (hirtelen - és nem is kicsit másnaposan - nem találtam ennél jobb definíciót).

Ami az egyetemet illeti, egyelőre nagyon tetszik. Szép a város és az egyetemi kapmusz is nagyon, ráadásul busszal néhány perc alatt ott vagyok. A Ph.D.-val járó feladatkörök két nagy részre oszlanak, a kreditekre és az asszisztenskedésre. Az előbbi három nagy tárgy teljesítésében testesül meg (félévente), tehát egyelőre órákra járok, rengeteget olvasok és sokat tanulok. Az asszisztenskedés pedig normál esetben tanulást vagy kutatást jelent, az enyémben az utóbbit; vagyis a tárgyak után fennmaradó kb. 15-20 munkaórában a graduate advisorom, John Hibbing és társa, Kevin Smith munkáját kell segítenem.

Múlt szerda óta azt is tudom, hogy első körben mit várnak el, meg kell, mondjam, meglehetősen ambiciózus a terv: nem kevesebb a hosszú távú cél, mint a politika és politikával kapcsolatos gondolkodás nemzetközi kontextusban értelmezhető fő meghatározó dimenzióinak megtalálása. Szerencsére vannak már adatok, amiken garázdálkodhatok és tervek is bőven, de az biztos, hogy ez egy igen nagy fa… egyelőre bízom benne, hogy elég erős fejszém van már alapból, amit az itteni képzésem tovább fog ’élezni’.

Itt egyébként az a filozófia, hogy mindent megadnak neked, ami a szakmai sikerhez kell, hiszen ez az érdekük nekik is, az egész rendszer így van felépítve. Így is van, aki már hetedik (!) éve nyomja, de az átlag 4 év körül van. Én szerencsés vagyok, mivel az otthon megszerzett mester-szintű kreditjeim egy részét el tudom fogadtatni majd jövőre, így felgyorsíthatom a folyamatot, ha akarom (na meg ha az advisorom támogat benne)

A tanszékről szólva egyelőre úgy tűnik, szerencsés vagyok, mivel egy csomó intelligens és nagy tudású ember közé csöppentem, akik ráadásul elég heterogén csoportot alkotnak, szóval vannak (tudományos) viták bőven. Sokat fogok tanulni tőlük. A főnök, ahogy már fent említettem, John Hibbing, aki nagyon nagy koponya és elég híres arc a maga területén, ezen felül elképesztően jó tanárnak tűnik (beültem néhány fiataloknak tartott órájára), mindemellett nagyon közvetlen és szerény. Kevin Smith-ről hasonló jókat tudnék elmondani.

A többi Ph.D. hallgató között van néhány fura figura, de a többségük igen jó arc. Csütörtökön már el is mentünk kocsmázni újra… de ez egy másik történet:) A legjobb arcnak Frank, az irodatársam tűnik, aki ráadásul a metált is csipázza, jó humora van és New Jersey-ből származik (2 sarokra a bolttól, ahol a Shop Stop-ot forgatták). Már kovácsolunk terveket a jövőre nézve, ezek között van néhány ambiciózus, de a közeljövőbeli (értsd: október vége után…) látogatás a szomszédos Omahába tűnik a legreálisabbnak.

A végére pedig néhány vicces dolog az eddigi gyűjteményemből: néhány amerikai haverom az hitte, a kosárlabda teljesen az ő sportjuk és Európában nem is létezik; a többségnek fogalma sincs, mi az a kézilabda; néhány kínai még nagy vonalakban sem tudta elhelyezni Magyarországot a térképen (azt hiszem, Dél-Amerika nyert…); az egyik koleszos csávó konyhaművészete csúcsaként (amire egyébként elég büszike…) pedig a puliszkát aposztrofálta… jól elleszek itt!;)